A tizedes és a Horthyak

A történet 1920-ban kezdődik. Nagyapám ekkor 8 éves. Horthy Miklós ellentengernagy, országos roadshow keretében, az ország összes nagyobb városába belovagol fehér lován. (Nem kételkedik! Nagyapám így mesélte.)

Így jut el Miskolcra is, ahol fehér ruhába öltözött szűzlányok várják kenyérrel és sóval a későbbi főméltóságú urat. A lányok között álldogál nagyapám 17 éves nővére, Margit néni. Margit néni „állítólag" bitang szép lány volt akkoriban, amit persze én sose hittem el, hiszen én már csak ronda, szőrös öregasszonyként ismertem meg. Később megváltozott ezen véleményem, amikor először láttam Törőcsik Marit a Körhintában. Azóta elhiszem, hogy lehet csúnyán is öregedni. 

No, de ugorjunk vissza 1920-ba. Szóval ott feszengenek a szüzek, jön a „szőke herceg" a fehér lovon, majd egyszer csak megáll, leszáll a lóról, odamegy Margit nénihez (aki, mint tudjuk bitang jó bőr volt akkoriban) és kezet csókol neki. Tör egyet a kenyérből, falatozik, akár egy giccses „halivúdi" filmben. Aztán ölbe kapja Margit nénit, felpattannak a paripára és elvágtatnak a naplemenetébe. Na, de nagyapám tudta, hogy ezt már tényleg úgyse hinné el senki, meg aztán akkor most vitéz Lóbányai Szalacsy Dezsőként jegyezném ezt az írást. A kemény rögvalóság az volt, hogy őfőméltósága visszaült a lóra, az összegyűlt tömegre való tekintettel kitette a lovat egykerékre (mint mi a Jawa Mustangot), majd elkocogott. Snitt.

A történet 1933-ban folytatódik. Nagypapi éppen sorkatonai szolgálatát tölti a budaörsi, akkor még katonai, repülőtéren a Magyar Királyi Légierő kötelékében tizedesként.

Polgári szakmája lakatos, esztergályos, így feladata, mint műszaki kiszolgáló személyzet a repülőgépek karbantartása, felkészítése repülésre, repülés előtt, után és helyetti átvizsgálása, lezsírozása „M zárolása". A képen a jobb oldali maga Szalacsi tizedes 1933-ban. 

Történt akkoriban, hogy a fiatal Horthy István mérnök-százados is ott szolgált. Egy verőfényes napon a reptéren felállított ponyvák alatt épp a déli piknik zajlott. A katonák sorakoztak a gulyáságyú előtt a csajkával. Szalacsi tizedes is áll a sorban, mindkét kezében egy-egy csajka. Szakács telemeri az egyiket, ám nagyapám nyújtja másikat is.
- Egy ember, egy adag! – mordul rá a főtörzs, de ő kivágja magát.
- Az egyik az enyém, a másikat meg a Szalacsi tizedesnek viszem.
- Ja, az más! – csajka telemer.
Szalacsi tizedes kifordul a sorból és beleütközik a felibé tornyosuló Horthy századosba.
- Álljon csak meg, Szalacsi! Mi volt ez?
- Százados úr, jelentem, ez a kedvencem, paradicsomos káposzta. (fura ízlése volt a nagypapinak), ezért bátorkodtam...
Horthy Pista szemöldökráncol, majd elneveti magát.
- Nagy kópé maga, Szalacsi!

(Nem röhög, vagyis igen, nagyfater így mesélte, akkor „biztos" így is volt.) Snitt.

Már 1938-at írunk. Szalacsi tizedes immáron tartalékosként katonai szolgálatát tölti A budaörsi repülő bázison, hasonló beosztásban. 

A képen látható kollégájával éppen a hangárajtóban heherésztek, heverésztek, amikor a távolban feltűnt egy nagy sebességgel közeledő oldalkocsis motor, nyergében Horthy István később kormányzó helyettessel. 

A sálja meg a pilótasapkájának a füle csak úgy lobogott a menetszélben. Gumicsíkot húzva bedriftelt a hangárba, majd lekászálódott a motorról. Azért kászálódott, mert a jobb lába combtól bokáig be volt gipszelve, így azt vezetés közben vízszintes helyzetben az oldalkocsin tartotta. (Ismét nem röhög, így volt, na!)
Odabicegett nagyfaterhoz, és mivel megismerte (hát hogyne ismerte volna meg) ráköszönt az öregre.

- Maga az, Szalacsi? No, jöjjön, készítse fel nekem ezt a gépet! Megyek vele egy iskolakört.
- Százados úr, tisztelettel, teccik ismerni ezt a gépet? Mer' ez egy új típusú német madár.
- Ne okoskodjék, Szalacsi, a morva életbe, hát pilóta vagyok, csak elboldogulok vele.
Szalacsi tizedes hamiskás mosollyal a bajsza alatt „én szóltam-ot" mormolva a fogai között, nekilát a gép felkészítésének. Kormányzó helyettes felszökell a cockpit-ba, propeller, bocsánat légcsavar, berántva, ékek kiszedve, nyom egy kövér gázt, oszt hajrá.

Igen ám, de hát ahogy azt a tizedes mondta, ez egy új típusú német madár sok-sok innovációval. (A kollégák majd megírják kommentben, vajon melyik típus is lehetett az 1938-ban. Talán a Héja?)

Az egyik ilyen, hogy a két kerékhez, futóműhöz külön-külön kézifék volt. A vitéz úr meg csak az egyiket engedte ki, mire a gép az egyik szárnyát levágva a földre, a saját tengelye körül kezdett el forogni körbe-körbe, szép szikrákat szórva a betonon. (A szakértőket kérdezem, valóban ez történt volna, figyelemmel a newton-i fizika törvényeire?)

Szalacsi tizedes az egyezményes jelet használva (két alkar keresztben a test előtt) ordítja: Motor állj! Motor állj! Persze a Horthy Pista mindezt nem érzékeli a centrifugában, hiszen épp első űrrepülésére tesztel. Nagy nehezen csak rájön magától is, hogy mit kéne tenni. Motor leáll, enyhe, erős égett gumiszag.

Halálsápadt (zöld) kormányzó helyettes kikászálódik, odamegy a tizedeshez és a vállára támaszkodva, elcsukló hangon hebegi: Igaza volt, Szalacsi, igaza volt. (Hát persze. :-)
Nagyapám 1939 elején leszerelt és a DIGÉP hadiüzemében dolgozva éli át a nagy háborút. A többi már történelem.

Ha Szalacsi tizedes tovább szolgált volna, az én mesém is továbbtartott volna. Aki nem hiszi, az jön egy sörrel, és rendben is vagyunk.