Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Haverok, buli, petárda ...

1985-86-ban voltam, sorkatona. Tudom, ez csak nekem nagy truváj, manapság már csak a magamfajta vén marhák "dicsekszenek" ezzel. Ráadásul az akkoriban "elsőlépcsősnek" nevezett laktanyák egyikében, a nyugati határon, a Vasfüggönynél, Zalaegerszegen.

Sokat voltunk lőni. Kúsztunk-másztunk és még kézigránátot is rengeteget dobáltunk, meg pirotechnikai pukkancsokat. Azok nem kicsit voltak komolyabb dolgok, mint ezek a petárdák. Mondhatná is az ilyen magamfajta, hogy mire ez a nagy hajcihő az "ártalmatlan" kis ropogtatás kapcsán. De nem mondom.

A kézigránátot szétszerelve kaptuk, majd a dobáshoz sorakozva szereltük össze és aztán dobtuk. Nem hiszem, hogy az első alkalommal egy zabszem felfért volna a seggembe.

Na most a kézigránát dobásnak tanulandó technikája volt. Legalábbis annak az M65-ös mintájúnak, amivel mi hajigáltunk. A karunkat hátralendítve, úgy kellett eldobni, hogy a tetején a fej rácsattanjon a nyélben elhelyezkedő gyutacsra, ezzel beindítva a robbanási folyamatot.

Nem sikerült ez ám mindig. És olyankor a gránát nem robbant fel. De nem lehetett fel nem robbant gránátokat szanaszét dobálva hagyni. Ha nem robbant fel, ki kellett érte menni. Megkeresni az össze-vissza robbantgatott földkupacok között és újra eldobni. És mi kimentünk. nem hősiességből, hanem becsületből. Kicsit talán ott lettünk férfiakká 18 évesen.

És megtanultuk tisztelni a fegyvereket, robbanóanyagokat, pirotechnikai dolgokat. Annyira, hogy soha többet nem akartam velük közelebbi kapcsolatba kerülni. 
Voltak persze ott is vadbarmok, akik betették a sisakjuk alá a pukkancsot, majd ráültek és menősködtek, hogy alatta robbant. Egészen addig, amíg az egyik még éppen nem ült rá a sisakra, amikor felrobbant és hát az acélsisakot pár centire megemelve, visszaküldte a heréit a hasüregébe.

Meg aztán az sem volt vicces, ha az emberre ráfogtak egy AMD 65-öset és viccből csőre töltöttek. Még ha a vadmarhája jó tréfának is gondolta.

Szóval innen szeretném üzenni a sok kis ecsetfejű pávagyereknek, akik szilveszterkor húdemenőnek képzelik magukat és petárdákat meg egyéb legális és illegális pirotechnikát durrogtatnak Rambonak képzelve magukat, hogy éljenek nemi életet a legközelebbi női hozzátartozójukkal. Azzal, aki pénzért árulta a szerelmet. Mind a hattal.


Tovább 0

Malvinka az etikus hekker

Kedves Gyerekek!

Volt nekünk anno egy nagyon kedves szomszéd nénink, Malvinka. Az volt a jó szokása, hogy nyitogatta az ajtókat a lépcsőházban. Saját bevallása szerint azért, hogy ellenőrizze, bezárták-e ééé a népek reggel, amikor maxisürge elhagyták a ojjektumot. Nem lett volna baj ezzel, ha és amennyiben talál egy nyitott ajtót, akkor azonnal telefonál az illetőnek, hogy az van, hogy nyitva teccett felejteni a bejáratot, de én itten várom, amíg haza teccik érni. Addig én nem engedek be ide senkit és én meg pláne nem megyek be.

Malvinka azonban a tízmillió házmester országának idején szocializálódott. Ha nyitott ajtót talált, oda bement, tett-vett, nyitogatta a szekrényeket. Ellenőrizte a hűtőt, persze csak azért, hogy megnézze, lekapcsolták-e éé a villanyt odabe'.

Aztán délután, amikor hazatért a jómunkásember a nyóccóra pihenőjére, akkor Malvinka peckesen kiállt a saját ajtajába a gangon és fennhangon közölte, hogy bizony a nyílászáró nyitva volt egész nap, viszont a krinolinból ne főzzön a kedves felesége hamisgulyást, mer az már szerinte megromlott, mert nem csak a szaga penetráns, de az íze se az igazi.

Hát, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, nem volt ám őszinte a mosolya a sok panelprolinak. Mer őket nem így nevelték.

Egyik hétfő délelőtt aztán Cseri Karcsiékhoz látogatott "be" Malvinka. Amikor délután Károlyt fogadta diadalittasan, hogy biztonsági rést talált a pajzson, Cseri Karcsi visszakézből úgy vágta szájba, hogy a Holovácz gyerekek két napig keresték a protkóját a lichthofban.

Ha Cseri Karcsi nyugat-európai IT cégeknél szocializálódott volna, az én mesém is tovább tartott volna és Malvinka egy hétig nem lett volna kénytelen pépeset enni.


Tovább 0

BEN HUR – szubjektív filmkritika és egyebek

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

Miután sokan, sokfélét írtak már a filmről én viszont még nem láttam, így illő volt megtekintenem. Már csak azért is, hiszen ott volt az etalon, a 11 Oscart nyert 1959-es változat. Mivel a hivatalos kritika nagyon lehúzta az idei remaket, így nagy elvárásaim nem voltak. Mivel semmiképpen nem szerettem volna csalódni, így a 4DX változat mellett döntöttem.

A teremben a nézők, hogy úgy mondjam nem nagyon voltak felülreprezentálva. De milyen az én szerencsém, a szinte teljesen üres teremben pont én fogtam ki egy ogrét, aki elém terpeszkedett egy sorral lejjebb. Minden mérete 200 volt. Testsúly, testmagasság, mellkas térfogat. Talán az IQ nem, de hát nem lehet mindenki tökéletes. Szóval az a típus, akinek nem szólunk be a moziban, hogy húzza a le a tar fejét. Már csak azért sem, mert becsületére legyen mondva, próbált minél kisebb részt kitölteni a térből, de hát ez még az elavult newtoni fizika törvényei szerint is reménytelen vállalkozásnak tűnt számára.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

Mivel volt hely odébb ültem egyel.  Shrek még emlékezhetett valamire a Ben Hur jelenségből, mert egy adag nachost egy 5 literes popcornt és két 1 literes üdítőt hozott. Hiszen a korábbi változat közel négy órás. Annak idején én is így felszerelkeztem, igaz akkor még az otthonról hozott szendvicsekkel és teával, amikor 1982 környékén Miskolcon a Szikra Filmszínházban néztük meg tizenévesen. Még plédeket is vittünk meg kispárnát, mert december volt és a Szikrában nem igazán volt fűtés. Talán a gépteremben, ha meggyulladt a film, ami bizony akkoriban gyakran előfordult. Az én generációmban biztos felsejlik az a kép a vásznon, ahogy megolvad a celluloid. És amíg a szaki hibaelhárított, a közönség saját magát szórakoztatta a sötétben. Vidám történeteket elevenítve fel a mozigépész édesanyjával kapcsolatban.

Na, szóval a Shrek is valami hasonlóra készült, de ha utána olvas (te jó ég, jó hogy nem feliratos volt a film), akkor tudhatta volna, hogy kemény 122 perc az egész, ami a mai 3D-s szuperprodukciók között rövidnek számít. A bőség zavarával küzdött szegény, de a 4DX technika hamar segítséget nyújtott neki, szabaddá téve mindkét kezét, hogy legyen mivel vakargatnia tanácstalanul, tisztességben megkopaszodott fejét. A film egy brutál lovasjelenettel indul, amit a 4DX pontosan lekövet, mintha mi is a lovon ülnénk. Baromira ütős élmény. Korábban a Brad Pitt féle Haragot néztem így, de az csak zötykölődés volt a tank tetején, enyhe lószarillatban 2 órán át. Nem gondoltam volna, hogy ilyet is tud ez a technika.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

A Shrek az első kanyarban magára öntötte a nachost sajtszószostól, ahogy kell. A következő fordulónál, mint egy gyakorló parkinsonos akkurátusan kirázta az összes popcornt a dobozokból. „Így még nem szívattak meg!” kommentálta a történteket, majd a „na, erre akkor iszunk egyet” felkiáltással, úgy torkon szúrta magát a szívószállal, hogy azt hittem kiköpi azt a nagy tüdejét. Mindenesetre innentől az egész filmet halk torokköszörüléssel nézte végig.

 Fiona ekkor ült el mellőle és jobban rázkódott a röhögéstől, mint amit a 4DX technika valaha is tudni fog.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

Ezzel a bevezetővel indult tehát a film, ami összességében korrekt iparos munka. Timur Bekmambetov biztonsági játékos. Hollywood legújabb vadkeleti üdvöskéje, egyébként régóta kedvencem. Ajánlom mindenkinek a posztszovjet Twilight trilógiát, az egyébként csak kétrészes Éjszakai őrség és Nappali őrség filmeket. Nagyon várom a harmadik részt is Alkonyati őrség címmel tervezi, azt hiszem De készített ő animációs sci-fit is, az egyébként meglepően komoly hangvételű és mondanivalójú 9-es címmel. Erre még Tim Burton is csettintett. Már csak azért is, mert ő volt a producere. De ő készítette a Wanted-ot James MacAvoy-al és Angelina Jolie-val. A mai tizen-huszonévesek pedig a Hardcore Henry című, a világon első belsőnézetes akciófilmjét ismerhetik Szóval Timur ma, Borat után, a legismertebb kazah a Földön.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

A 21. század Andrej Koncsalovszkíja mondhatnám meglehetős képzavarral. A mai fiataloknak jelzem csak, ő forgatta a két vicces öreggel (Stallone és Kurt Russel) a Tango és Casht. Csak akkor még nem voltak öregek. Alapmű. „Rendőröket nem tesznek össze köztörvényesekkel!”

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

122 percben nem lehet elmesélni a Ben Hur sztorit, de kétségtelen, hogy aki nem látta William Wyler klasszikusát, az egész élvezhető kis mozit kapott és a logikai bukfencek sem tűntek fel neki. És most jöttem rá miért időtálló az 1959-es változat. Mert mindent eredetiben felépítettek és valóban annyi élő statisztával dolgoztak, amennyi a filmen látszik. Így aztán mai szemmel sem tudunk kiszúrni gagyi speciális effekteket, mert hogy nem voltak a filmben. Timur Bekmambetov mozija grandiózus, de mégis kicsinyes. Ugyanúgy hiányzik belőle a varázslat, mint a szintén megosztó Star Wars VII-ből. Persze, ahogy fentebb írtam ez csak annak tűnik fel, aki nem látta a korábbit.

A színészek fegyelmezettek, nem játsszák túl a szerepeket. A Messalát alakító Toby Kebbel kapcsán közben esett le, hogy ő volt Duracell (vagy Durotan) a Warcraft-ban. De itt legalább a saját arcát adja.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

Jack Hustonra már a Gengszterkorzó sorozat fél arcát elvesztett háborús veteránjaként is felfigyeltem. Na, az azért komolyabb szerep volt. Viszont a koncepció ugyanaz nála is. Mutassuk már meg végre a csajoknak, milyen snájdig fiúk ezek.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

Láttam korábban képeket a filmből, de azért mégis ütött, amikor megjelent a színen Morgan Freeman, mint valami ókori rasztafári a Közel-Keleten. Ő is beleragadt az örök untermann, a jóságos fekete ember szerepébe. Mintha Azeemot láttam volna a Kevin Costner féle Robin Hoodból.

Bár itt próbálják árnyalni a figurát, amikor konkrétan megzsarolja a hajótörött Hur herceget, hogy fel is dobhatná a rómaiaknak.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

A flashback történetmesélés is bejön nekem, ha rendesen meg van csinálva, de itt ez is csak jelzésértékű. Nem tudom, sürgette valaki a jó Timurt és csapatát, hogy így összecsapják a dolgokat?

És hát a nagy csavar a végén, amivel az egészet jól elcseszte. Talán ennél a filmnél, mint remakenél lehet spoilerezni. Messala túléli és köszöni jól van. Ugyan le kell vágni az egyik lábát, de azért vígan ellovagol a naplementébe a vége főcím előtt.

Lesz itt még Ben Hur 2 is szerintem. Ilyen happy endet nem szabad veszni hagyni. Pedig inkább azt kéne. Nagyon azt kéne.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat

Epilógus. A Shrek egy olyan veretes káromkodást nyomott a jegyszedő kislányok képébe a végén, hogy le sem merem írni, pedig jól megjegyeztem. Azt hiszem ez nem az ő napja volt.

Ben Hur Shrek Timur Bekmambetov Borat


Tovább 0

Kövér úr a Lidl-ben

Aki vásárolt már szupemarketben, az tudja, a pénztárhoz való besorakozás bizony külön szaktudást igényel. A kezdő csak az embereket számolja és ennek alapján igyekszik a számára legideálisabb sort kiválasztani. A profibbak már más tényezőket is figyelembe vesznek. Hányan állnak csak kosárral, hányan bevásárlókocsival, mennyi áru van a kocsiban, kosárban. Én megvallom őszintén, még ennél is kifinomultabb vagyok. Először is megnézem az életkori összetételt, ha sok az idős mamika-bácsika esetleg egy két „kiccsalád” is áll a sorban az már felejtős. Fontos szempont ugyanakkor a pénztáros személye is. Akinek vannak törzshelyei, netán törzsidőpontjai a bevásárlásra, az tudja, miről beszélek.

 

 Nagyanyám mondta mindig, kisunokám, egy férfinek 40 éves korára kell, hogy legyen saját fodrásza, hentese, zöldségese és manapság már pszichológusa is. (ezt persze csak én teszem hozzá, hisz drága jó nagyanyám fiatal korában nem volt ideje az embereknek lelki problémákra. )

Szóval vannak favorizált pénztárosaim is és nem feltétlenül a 20 éves bögyös Gizi az, mert hát, ha például hadilábon áll a POS terminállal, akkor megszívtuk.

De erre még később visszatérek. A jó pénztáros szerintem az, aki gyors, de nem kapkodós, kiváló probléma megoldó. Nénike nem mérette le a póréhagymát, kamaszfiú 3 féle péksüteményt rakott egy zacskóba, kismama három gyerekkel próbál túljutni a pénztár melletti óvszeres pultnál. Apropó valaki egyszer elmagyarázhatná, hogy a kotonokat mér a rágógumik mellé kell pakolni és pont a 4-6 évesek szemmagasságába? Persze ez is csak akkor zavar, ha én is gyerekkel vagyok, egyébként vicces szitukat tud szülni a dolog.

 De térjünk vissza a pénztárválasztás kérdéséhez. Nagyobb üzletekben folyamatosan működik 8-10 pénztár és viszonylag gördülékenyen halad a sor. Persze óhatatlan hogy bizony néha homokszem kerül a gépezetbe. Én megfigyeltem, hogy a pénztárgépszalag mindig nálam fogy ki, az én soromban áll Zsizsik apuka (a Zsizsik Zsoltika apukája) és folyamatosan nevel sorban állás közben. Persze a szalagra nem bír felpakolni és a pénztárnál veszi észre magát, amikor a mögötte lévő már telerakta azt és a felét a pénztáros rutinból már át is húzta a lézeren. Na, akkor Zsizsik apuka, aki természetesen mindig szemüveges értelmiségi és egyben papucsférj (pont mint én, á nem :-) ) öntudatra ébred, mint a Skynet, és patáliát csap. Na, szerintem ez az egyetlen oka, hogy a kormány meg akarja szüntetni az államilag finanszírozott felsőoktatást, de ebbe most inkább ne menjünk bele, mert ez a poszt most rólam szól. Nem, nem én vagyok a Zsizsik apuka archetípusa, aki ismer, az tudja, bár szerintem az ismerőseim jelentős része ezt simán rám fogná. Ne kalandozzunk el!

 

Állok a Lidl-ben (ezt most mindenki mondja ki gyorsan ötször egymás után Lidl-ben, Lidl-ben…  ugye hogy nem megy) a pénztárnál egyik hétfő délelőtt. Peti áll a ház előtt. Izé Peti ül a gép előtt. Rutinos gyerek ismeri a törzsvevőket, mindenkihez van egy-két kedves szava, sosem ingerült és bámulatos szervező. Egy pénztár üzemel, a hármas. A sor valahol az üzlet túlsó végén áll a hűtőpultnál. Peti látja, hogy ebből fülkeforradalom lesz, ezért kapja a telcsit és szól be a pihenőbe, hogy valaki ugorjon be blokkolni a másik kilövőállásra.

Benéz a sorba, mérlegel majd elrikkantja magát:

-  A kövér úr az utolsó, a többiek felpakolhatnak a négyes kasszához!

 Én valahol a sor első harmadában álldogálok, nézek hátra, hogy na, hol a dagadt, aki megszívta, mert ő már nem állhat át az élet habos oldalára. Ilyenkor beindul az éhezők viadala és egymást taposva, fittyet hányva a jobbkéz szabályra és egyéb íratlan irányelvekre, az erősebb kutya baszik vonalvezetése mentén pillanatok alatt eltűnik mögülem mindenki.

Hm, furcsa. Akkor megint beragadtam és konstatálom, hogy állhatok át a másik sor végére, hiszen a kövér az valószínűleg előttem van. Nézek előre bambán és nem értem a dolgot, mint Zsizsik apuka a gumiszalag funkcióját. Hol a kövér bazmeg? És nincs. Reboot-ba kapcsolok és jobbra tekintek a négyes kasszához. Diadalittas és egyben lenéző tekintetek néznek vissza rám. Lám, lám a dagadt megszívta. Akkor esik le, én vagyok a kövér úr.

Persze minden nézőpont kérdése, ugye?

És akkor itt álljunk meg egy szóra, Grétsy tanár úr! Megint csak ismerőseimre tudok hagyatkozni, akik szerint - és ezzel egyet is értek - van némi túlsúlyom, de kövérnek egyáltalán nem vagyok nevezhető. Még így pufidzsekiben sem. Például a rozmárbajszú, aki most polpozícióba került a négyes kasszánál, is sokkal dagadtabb nálam. Oszt mégis milyen gúnyosan vigyorog a fogatlan feleségével egyíziglen. Ha vettem volna most egy szívlapátot (mint ahogy nem, de csak mert nincs szezonja) odamennék és úgy vágnám tarkón, hogy a kocka ladájáig csúszna a taknyán. Rohaggyámeg köcsögcsávó!

 De az élet, mint tudjuk, kemény ámde igazságtalan igazságos. Például akinek az egyik lába rövidebb, annak másik annyival hosszabb. És lőn. Belibeg Gizike a lufimellű, 20 éves és beül a kettes kasszához. Rutinosan becsekkol, beüti a kódját a pénztárgépbe és nyúl az első áruért a szalagra. Na, de ott nincs semmi, mert a hozzá legközelebb eső dolog a négyes kassza szalagjának elején a Rozmár másfél kiló marhafelsálja zsugorfóliában.

 Mielőtt bármi történne, Peti próbálja menteni a helyzetet: - Bocsi emberek, azt hittem a Gizi a négyesben van. Lassan kezdem visszanyerni az öntudatomat, visszatér a vér a pucámba a fejembe és az idegállapotom is kezd a normális kerékvágásban működni. És ez egészen odáig megy, hogy kezdek nagyon vidám lenni, ami abban nyilvánul meg, hogy a térdemet csapkodom a röhögéstől, amint látom, hogy a rozmár és a fogatlan neje lapátolják vissza a marhafelsálat meg az akciós Lidl sört a kocsiba és próbálnak a többi hülyével együtt kitolatni a sorból. Ekkor felhorgad bennem a ragadozó és mivel én vagyok az utolsó a mi pénztárunknál, elegánsan (persze irányjelző nélkül) kifordulok balra és begurulok a Gizi elé, egészen a légzsákjaiig  a szalag elejéig. A rozmár ekkor már fújtat és szerintem egy doboz sörben meg tudna fojtani engem és a Petit is egy másodperc alatt, ha nem lenne akciós és így csak 59 Ft/üveg. Apropó 59 Ft/üveg áron mi lehet fél liter sörben? Vagy lopott, mittudom én.

Szerencsére nem sikerül mögém kerülnie, ugyanis a második rajtkockára remek hajrával Zsizsikék futnak be, akik a változatosság kedvéért most családilag shoppingolnak. Anyu, apu Zsizsik Zsoltika és Zsizsik Zsanika. Miközben pakolok a szalagra hátrapillantok még, káröröm könnyeket morzsolva a szemem sarkában (hiába, sírni csak a győztesnek szabad). A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Horváth Guszti és kiccsaládja állhat fel. Guszti előre is szól nekem a régi ismeretség okán: „- Drágá Szálácsi úr, égyém a máját, késsel-villával, nágyon sukárul mégcsípte a rájtcél győzélmét!”

Nemhiába Guszti a helyi kisebbség egyik legnagyobb formátumú alakja (bármit is jelentsen ez), vagyis ha valaki, akkor ő tényleg dagadt, mint a disznó.

Valahol a hűtőpult ködbe vesző végénél látom a Rozmárt, aki a harmadik üveg 59 ft-os sört önti az arcába szomorúan.

És most veszem észre, a Gizi tuti hogy egy számmal kisebb melltartót hord, hogy jobban kihangsúlyozza az előnyös tulajdonságait. Hiába a vevőpszichológia az vevőpszichológia.


Tovább 0

100 év - Nagyapám emlékére

A tizedes és a Horthyak

A történet 1920-ban kezdődik. Nagyapám ekkor 8 éves. Horthy Miklós ellentengernagy, országos roadshow keretében, az ország összes nagyobb városába belovagol fehér lován. (Nem kételkedik! Nagyapám így mesélte.)

Így jut el Miskolcra is, ahol fehér ruhába öltözött szűzlányok várják kenyérrel és sóval a későbbi főméltóságú urat. A lányok között álldogál nagyapám 17 éves nővére, Margit néni. Margit néni „állítólag" bitang szép lány volt akkoriban, amit persze én sose hittem el, hiszen én már csak ronda, szőrös öregasszonyként ismertem meg. Később megváltozott ezen véleményem, amikor először láttam Törőcsik Marit a Körhintában. Azóta elhiszem, hogy lehet csúnyán is öregedni. 



No, de ugorjunk vissza 1920-ba. Szóval ott feszengenek a szüzek, jön a „szőke herceg" a fehér lovon, majd egyszer csak megáll, leszáll a lóról, odamegy Margit nénihez (aki, mint tudjuk bitang jó bőr volt akkoriban) és kezet csókol neki. Tör egyet a kenyérből, falatozik, akár egy giccses „halivúdi" filmben. Aztán ölbe kapja Margit nénit, felpattannak a paripára és elvágtatnak a naplemenetébe. Na, de nagyapám tudta, hogy ezt már tényleg úgyse hinné el senki, meg aztán akkor most vitéz Lóbányai Szalacsy Dezsőként jegyezném ezt az írást. A kemény rögvalóság az volt, hogy őfőméltósága visszaült a lóra, az összegyűlt tömegre való tekintettel kitette a lovat egykerékre (mint mi a Jawa Mustangot), majd elkocogott. Snitt.

A történet 1933-ban folytatódik. Nagypapi éppen sorkatonai szolgálatát tölti a budaörsi, akkor még katonai, repülőtéren a Magyar Királyi Légierő kötelékében tizedesként.

Polgári szakmája lakatos, esztergályos, így feladata, mint műszaki kiszolgáló személyzet a repülőgépek karbantartása, felkészítése repülésre, repülés előtt, után és helyetti átvizsgálása, lezsírozása „M zárolása". A képen a jobb oldali maga Szalacsi tizedes 1933-ban. 

Történt akkoriban, hogy a fiatal Horthy István mérnök-százados is ott szolgált. Egy verőfényes napon a reptéren felállított ponyvák alatt épp a déli piknik zajlott. A katonák sorakoztak a gulyáságyú előtt a csajkával. Szalacsi tizedes is áll a sorban, mindkét kezében egy-egy csajka. Szakács telemeri az egyiket, ám nagyapám nyújtja másikat is.
- Egy ember, egy adag! – mordul rá a főtörzs, de ő kivágja magát.
- Az egyik az enyém, a másikat meg a Szalacsi tizedesnek viszem.
- Ja, az más! – csajka telemer.
Szalacsi tizedes kifordul a sorból és beleütközik a felibé tornyosuló Horthy századosba.
- Álljon csak meg, Szalacsi! Mi volt ez?
- Százados úr, jelentem, ez a kedvencem, paradicsomos káposzta. (fura ízlése volt a nagypapinak), ezért bátorkodtam...
Horthy Pista szemöldökráncol, majd elneveti magát.
- Nagy kópé maga, Szalacsi!

(Nem röhög, vagyis igen, nagyfater így mesélte, akkor „biztos" így is volt.) Snitt.

Már 1938-at írunk. Szalacsi tizedes immáron tartalékosként katonai szolgálatát tölti A budaörsi repülő bázison, hasonló beosztásban. 

A képen látható kollégájával éppen a hangárajtóban heherésztek, heverésztek, amikor a távolban feltűnt egy nagy sebességgel közeledő oldalkocsis motor, nyergében Horthy István később kormányzó helyettessel. 

A sálja meg a pilótasapkájának a füle csak úgy lobogott a menetszélben. Gumicsíkot húzva bedriftelt a hangárba, majd lekászálódott a motorról. Azért kászálódott, mert a jobb lába combtól bokáig be volt gipszelve, így azt vezetés közben vízszintes helyzetben az oldalkocsin tartotta. (Ismét nem röhög, így volt, na!)
Odabicegett nagyfaterhoz, és mivel megismerte (hát hogyne ismerte volna meg) ráköszönt az öregre.

- Maga az, Szalacsi? No, jöjjön, készítse fel nekem ezt a gépet! Megyek vele egy iskolakört.
- Százados úr, tisztelettel, teccik ismerni ezt a gépet? Mer' ez egy új típusú német madár.
- Ne okoskodjék, Szalacsi, a morva életbe, hát pilóta vagyok, csak elboldogulok vele.
Szalacsi tizedes hamiskás mosollyal a bajsza alatt „én szóltam-ot" mormolva a fogai között, nekilát a gép felkészítésének. Kormányzó helyettes felszökell a cockpit-ba, propeller, bocsánat légcsavar, berántva, ékek kiszedve, nyom egy kövér gázt, oszt hajrá.

Igen ám, de hát ahogy azt a tizedes mondta, ez egy új típusú német madár sok-sok innovációval. (A kollégák majd megírják kommentben, vajon melyik típus is lehetett az 1938-ban. Talán a Héja?)

Az egyik ilyen, hogy a két kerékhez, futóműhöz külön-külön kézifék volt. A vitéz úr meg csak az egyiket engedte ki, mire a gép az egyik szárnyát levágva a földre, a saját tengelye körül kezdett el forogni körbe-körbe, szép szikrákat szórva a betonon. (A szakértőket kérdezem, valóban ez történt volna, figyelemmel a newton-i fizika törvényeire?)

Szalacsi tizedes az egyezményes jelet használva (két alkar keresztben a test előtt) ordítja: Motor állj! Motor állj! Persze a Horthy Pista mindezt nem érzékeli a centrifugában, hiszen épp első űrrepülésére tesztel. Nagy nehezen csak rájön magától is, hogy mit kéne tenni. Motor leáll, enyhe, erős égett gumiszag.

Halálsápadt (zöld) kormányzó helyettes kikászálódik, odamegy a tizedeshez és a vállára támaszkodva, elcsukló hangon hebegi: Igaza volt, Szalacsi, igaza volt. (Hát persze. :-)
Nagyapám 1939 elején leszerelt és a DIGÉP hadiüzemében dolgozva éli át a nagy háborút. A többi már történelem.

Ha Szalacsi tizedes tovább szolgált volna, az én mesém is továbbtartott volna. Aki nem hiszi, az jön egy sörrel, és rendben is vagyunk.


Tovább 3
«
12